virágok

hajnali padló recsegésben

megtalált gondolatok.

fekete zászló öleli körbe

a szívem körüli artériákat

érzem, fojtogató

mosolyog.

nézem és csak áll, 

kínkeserves ez a mosoly

az elmémben az emlék 

kénszagú pokol

mégis szép.

pokolban tart a kékség

az első hó. 

szemed szememmel összecsap

vér követi az első pelyhet,

vérzik a szívem. 

kék vénák az alkarodon 

ujjaid a derekamon 

gyengéden járnak fel és le

mint ahogyan a szél lengeti a hajad

olyan könnyed. 

hallom a fejemben a lélegzeted

tudom milyen az

milyen mikor a könnyeimtől

hevesebben ver a szíved. 

egy nap

talán az alkony sütött be a redőny mögül,

lehúztad 

csak a kedvemért mivel félsz 

hogy tönkremegy a virágod. 

tél van. egy évvel később 

a virágod már nincs az ablakodban 

a redőny lehúzva 

ez egy üzenet?

a virágod tönkre ment 

a szívemmel együtt kivitted

 a hátsó kertbe a diófa alá 

ahol régen tavasszal sétáltunk,

elástad. 

két méterrel a föld alatt,

 még innen is szeretlek. 

  

       - üzenet a síromból melybe temettél.