évszakok

Tavasz

Olyanok a fák, mint a szemeid
változtatják színűket, 
egyszer jéggé válnak
szívemre nézve kiolvadnak
néha a harag szele fújja őket.
Olyan változékony vagyok
rád nézve nyarat hozok
ha másra akkor hideg vihart
kék szemeid hozzák rám a zivatart.

Nyár

Fáradt nyári éjszaka vagyok
karról karra járok
Elillanok, alig látsz
forró testem
jéghideg kezedre vár.
Szomjazok, verejték csordul
mellkasomon
ajkaidba harapok nevem leheled
embert szenvedélynek venni
ennyire nem lehet.

Ősz

Halk fuvallat vagyok,
sárgán-zölden villanok
hajad őszi színe
szemem világos fénye.
Ágak ropognak a talpunk alatt
kezem kezedért nyúl
eltűnsz gyorsan, neved
halk madárcsicsergéssé alakul
alig láttalak, mégis
ismét olyan, mintha
két idegen lennénk, közös múlttal.

Tél

Rideg érzelmek, hideg testek
szemem szemeddel összecsap
hóvihar mi köztünk csattan
ököl a fallal találkozgat.
Rikító fehérség
kék, szürke foltok
elfelejtesz, mihelyst
testemre rávilágít az alkony.
Fájdalmat hozol,
lelkem miattad darabokra hull
tengődöm, didergek
kezeid nélkül
én saját magam
már nem találom.