digressio

minden hónapban

egyszer

elmegyek.

felszakítom a hegeket

és kisírom

a hónapban

felgyülemlett gennyet.

lesírom a kezeid

a testemről,

a szád a vállamról, 

a szavaidat a nyakamról. 

térdre csúszok és hagyom, 

hagyom, hogy az eső

és könny szerelembe essenek, 

együtt csurogjanak le

egészen a szemem tövétől, 

a cipőm elejéről 

le a földbe. 

szomorúsággal locsolom 

a szemeid virágát 

egyszer megtelik

majd a föld is, 

és akkor majd, 

én is

elfeledlek szeretni.