obsidianus

fehér foltok a

sötét alig világított

utcákon

a ködös távolban

hegyek hajlonak

rá a városra

mint takaró,

kezek,

paplonok.

elveszett

az egész látvány

 könnyet fakaszt

olyan

elhagyatottan

magányos.

fekete ágak a téli

horizonton

be nem tartott ígéretek, 

álmok szelik

a kihalt utakat, 

a zajban halk

autó motor zúgás

szerinted

meddig tarthat

az örökkévaló

szomorúság?

elhagy

ez is?