tévedés

az elengedés

súly ami nyomja

a mellkasod, 

hátad, 

minden anyajegyed

a bőröd felszínén. 

az emlékeket, 

talán 

azok a 

fájdalmasabbak.

a tudat 

hogy két szem 

néhai vetélkedései 

már csak emberek

közt csapnak össze, 

a remény ami 

eddig tartott

fokozatosan 

esik földre, 

mint ahogy én hullok 

ki belőled. 

talán a sors

végtelen játékának

voltunk ketten bábjai 

vagy talán,

csak talán 

kétszáznégy napot

hitegettem magam, 

hogy te talán 

nem vagy 

hiba,

úgy látszik 

az ember 

téved.