tárgytalan

szóval

ilyen érzés egy

embernek tárgy lenni

a kezei közt, 

szakadt játék baba 

jobbra balra rángatózó

ez vagyok

egyszer ide, 

egyszer oda

ez már szinte, 

tárgytalan. 

hajnalban zajos

alkohol mámor 

a középnevem

ezt használják, 

ha éppen 

ide oda tesznek

a gondolatok

és a tompa

kétmásodperces

emberi ígéretek. 

a depresszió színe 

relatív

lehet neked sárga, 

neki fekete 

számomra 

halvány piros, 

mint az első szín 

hajnalban, 

amikor a papírgalacsinokat 

szedem össze 

a felkelő nap

törött másodperceiben. 

a piros tabletták, 

már a harmincadik

csúszik le 

nem emlékszel már 

sem a nevedre 

se a jelenre 

csak az elmosódott

törött csempére

és a cigaretta csikkre 

a bal lábujjad mellett. 

aztán 

elnyeltek 

a piros ízt

még a nyelved alatt

utoljára megérzed.